Igazából ez a bejegyzés nem csak a karácsonyi készülődésről szól majd, mert részben évértékelő is, másrészt a lelkem, a változásom tükre lesz.
Már többször írtam, hogy számomra mennyire fontos az egész adventi készülődés, ráhangolódás a karácsonyra, hogy az egész december csak erről szól. Szerencsére a gyerekek is igénylik már, de az idei év megint más volt a megszokotthoz képest. Éveken keresztül december 1 - én kezdtem az egész készülődést, ekkor került ki / fel az első dísz a lakásba és kezdtem el sütni és karácsonyig minden nap volt valami újdonság. Majd a "munkának" köszönhetően pár év kimaradt, mert bár díszítés volt folyamatosan, de csak december 18 - tól tudtam elkezdeni az ünnepre hangolódni, a kisfiúnk születésnapjával. Minden évben igyekeztem a lehető legtöbb helyre és persze elég sokszor elmenni, újabb díszeket, vagy alapanyagokat beszerezni, az adventi vásárba többször is ellátogatni. Az idei évre is így terveztem, de teljesen másképpen alakult.
Ma december 22 van és elég korán reggel, a második adag mosás már a gépben, a kutyák egy része mellettem horkol, halk karácsonyi zene a fülemben, nagyon álmos vagyok, de nyugodt. Szóval! December elsején elkezdtem a díszítést mire a gyerekek hazaértek, ablakok megpucolva, függönyök kimosva, a nagytakarítás felénél a gyerekek is beszálltak segíteni, viszont nem kezdtem el sütni. Ez a hónap eddig úgy ment el, hogy nem stresszeltem rá semmire, nem kapkodtam, nem költekeztem túl, mégis úgy érzem minden megvan, minden tökéletes, eddig. A gyerekekkel sütöttünk már, de csak keveset, elkészültek az ajándékba szánt csoki bonbonok, az ajándékok beszerzése (erre egy délelőttöt szántam és célirányosan vettünk meg mindent), becsomagolása megtörtént. A díszítést együtt csináltuk és az idén már a gyerekek a szobájukba maguktól kérték, hogy legyen valami más, valami nagyobb "dobás", az adventi koszorúhoz valójában beszereztem mindent, de nem készült el, maradt a már 3. éve használatban levő és a mai napig imádott, készen vásárolt, illetve azért egy nagyobb ajtódíszt beszereztem, amely egyben a luxust és az egyszerűséget tükrözi, bár az adventi naptár mellett foglal helyet. Karácsonyi dekorációt nézni, venni csak kétszer mentünk el, az adventi vásárba is csak múlt vasárnap jutottunk el.
Minden évben imádok az utolsó napokban elmenni plázázni és nézni az embereket, ahogy rohangálnak tanácstalanul az ajándékok beszerzése miatt. Tegnap, miután megérkezett a fenyőfánk, a férjem mondta, hogy úgyis van még dolga és menjünk utána plázázni. Végül csak a "helyi" DM - be mentünk el, mert elfelejtettem mosogatószert venni + - ba, ja és aszalt szilvát sem kaptam korábban.
Tavaly karácsony más volt, mint korábban, mert Apukám nélkül voltunk már, így mindent másképpen intéztem. Korábban az ajándékok a mi lakásunkban eldugva várták, hogy karácsony késő délutánján a gyerekkel együtt lemenjünk a szüleimhez, majd valami fondorlattal visszarohanjak és bedobáljak mindent a fa alá. Tavaly már 24 - én reggel ott sorakoztak az ajándékok és miután Jézuska írta a levelében, hogy ne kíváncsiskodjanak, így nem is nyúltak hozzá, viszont nagy volt az izgalom, vajon mi lehet a a barna csomagolópapír alatt (korábban csak ajándékzacskóba tettem bele mindent). Az idén már a gyerekek kérték, hogy ismét így jöjjön a Jézuska, mert annyira jó volt. Az eddigi években mindig Anyukám előre megfőzte a halászlét, ahogy az idén is, így 24 - én reggel lementem bepanírozni a halakat, Ő kisütötte és több napon keresztül ezt ettük. Most ez is változni fog, mert mindhárom napra mást készítünk, viszont csak sütőbe bedobósat.
Bevallom sok időt töltöttem a közösségi oldalon az egyik csoportban nézelődéssel és ott minden évben van valami új trendi. Az idei évben pl már mindenki december elején elkezdte díszíteni a fát. Ez nekem nagyon nem jött be, mert ragaszkodom a hagyományunkhoz, amivel szerencsére az egész család egyet is ért. Vagyis december 23 - án bekerül a fa a lakásba délelőtt és este már vacsora, fürdés után, pizsamában, karácsonyi zenével a háttérben közösen díszítjük a fát, addig amíg készen nem vagyunk.
Ma reggel még elmegyek fodrászhoz, na nem azért, mert annyira ünnepi szeretnék lenni, hanem mostanra volt csak időpont és az előző hónap kimaradt a kiskutyák születése miatt, így elég ritkán nézek inkább tükörbe.Ma már a gyerekek itthon vannak, így délután sütünk Dalmával és remélhetőleg a tegnap legyártott csokilapok alá is elkészülnek a kekszek. Holnap még egy utolsó takarítás és a zserbó megsütése után következik este a fa díszítése.
Sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben magamon, a környezetemen. Azt hiszem az idén nagyon sok minden változott és vele együtt én is. Megtanultam elengedni dolgokat, illetve feleslegesen nem halmozni, lényegesen lassítani a tempón, kevesebbet idegeskedni, nem rástresszelni mindenre. Úgy érzem mindenem megvan, mert itt áll mellettem a fantasztikus családom és szerintem nem is kell ennél több. Nem én leszek az a feleség, anya, aki karácsonykor beesik a fa alá fáradtan és semmihez nincs kedve. Ugyan nem készült el sok minden, amit beterveztem, de hát jövőre is lesz advent, karácsony. Ami viszont még soha nem volt. 18 év alatt egyszer mentünk el szilveszterezni a Férjemmel, de az idén már tutira megyünk, sőt! Új év első napjaiban lelépünk kettesben 3 napra, így kezdjük az évet.
A lényeg! Nem kell mindennek annyira tökéletesnek lennie, meg kell tanulnunk elengedni dolgokat, viszont vannak hagyományok, amelyekhez ragaszkodni kell, mert remélhetőleg a gyerekek is ezt viszik majd tovább. Nem éri meg kifáradni, mert akkor nem a szeretteinkről fog szólni az ünnep, csak magunkról.
Mindenkinek Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepet kívánok!
